Szálműködő szalag

Az optikai szálas kommunikáció a fényt információhordozóként használja a szálmagban a kommunikációhoz.

Azonban nem minden fény alkalmas száloptikai kommunikációra. A különböző hullámhosszú fények eltérő áteresztőképességűek az optikai szálakban. A veszteségek lehető legnagyobb mértékű csökkentése és az átviteli hatások biztosítása érdekében a tudományos kutatók keményen dolgoznak a legmegfelelőbb fény megtalálásán.

850 nm-es sáv

Az 1970-es évek elején az optikai szálas kommunikáció megkezdte a gyakorlati megvalósítás folyamatát. Akkoriban a fő kutatás-fejlesztési tárgy a többmódusú optikai szál volt. A többmódusú szál nagyobb magátmérővel rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy egyetlen szálon különböző módú fényt továbbítsanak. A legkorábban használt fény 850 nm hullámhosszú volt. Ezt a sávot (sávot) közvetlenül 850 nm-es sávnak is nevezik.

O-szalag

Később, az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején az egymódusú szálakat széles körben kezdték használni. A tesztelés után a mérnökök megállapították, hogy az 1260-1360 nm hullámhossz-tartományban lévő fénynek van a legkisebb jeltorzítása és a legkisebb a diszperzió okozta veszteség.

Ezért ezt a hullámhossz-tartományt fogadták el a korai optikai kommunikációs sávnak, és O-sávnak (O-sáv) nevezték el. O, az "Eredeti (eredeti)" jelentése. A következő 30-40 évben, hosszas kutatás és gyakorlás után, a szakértők fokozatosan megállapították az "alacsony veszteségű hullámhossz-tartományt", vagyis az 1260-1625 nm-es régiót. Ebben a hullámhossz-tartományban a fény a legalkalmasabb az optikai szálak átvitelére. Ez a terület további öt sávra oszlik, nevezetesen O-sávra, E-sávra, S-sávra, C-sávra és L-sávra.

C-sáv

A leggyakrabban használt sáv a C-sáv (1530-1565 nm). C jelentése "hagyományos". A C-sáv a legalacsonyabb veszteséggel rendelkezik, és széles körben használják nagyvárosi hálózatokban, távolsági, ultra-nagy távolságú és tenger alatti optikai kábelrendszerekben. A WDM hullámhosszosztásos multiplexelő rendszerekben gyakran használják a C-sávot is.

L-szalag

Az L-sáv (1565-1625 nm) a C-sáv mellett a második legalacsonyabb veszteségi sáv, és az egyik fő választás az iparágban. Ha a C-sáv nem elegendő a sávszélesség-követelmények teljesítéséhez, az L-sávot is kiegészítőként használják. L jelentése "hosszú hullámhossz (hosszú hullámhossz)".

S zenekar

Az S-sáv (1460-1530 nm), azaz a "rövid hullámhossz (rövid hullámhossz)" sáv nagyobb szálveszteséggel rendelkezik, mint az O-sáv. Gyakran használják lefelé irányuló hullámhosszként a PON (Passive Optical Network) rendszerekben.

Zenekar

Végül vessünk egy pillantást az E-sávra. Ez a zenekar egy kicsit különleges, az öt banda közül ez a legkevésbé elterjedt. Az E jelentése "kiterjesztett". Ha most megfigyeljük a hullámhossz és a veszteség közötti összefüggést, azt tapasztaljuk, hogy az E-sávban egy nyilvánvaló szabálytalan kidudorodás van. Ennek az az oka, hogy a hidroxidionok (OH-) a 1370-1410nm sávban abszorbeálódnak, így a veszteség drámaian megnő. Ezt vízcsúcsnak is nevezik.

A kezdeti időkben az eljárás korlátai miatt gyakran maradtak víz (OH csoport) szennyeződések az optikai üvegszálban, ami az E-sáv legnagyobb csillapítását eredményezte, amit nem lehetett normálisan használni.

Később az üveggyártási folyamatban feltalálták a dehidratációs technológiát, és a leggyakrabban használt optikai szál (ITU-T G.652.D) csillapítása az E-sávban alacsonyabb lett, mint az O-sávban. (Ez a fajta szál alacsony vízcsúcs szálként vagy vízcsúcs nélküli szálként is ismert.)

Mivel azonban számos, 2000 előtt telepített optikai kábel nagy csillapítást mutat az E-sávban, az E-sávot széles körben használják az optikai kommunikációban. Még mindig vannak korlátozások a használatban.

U-szalag

A fenti sávokon kívül valójában egy másik sáv is használatos, ez az U-sáv (ultra-hosszú hullámhosszúságú sáv, ultra-hosszú hullámhosszú sáv: 1625-1675 nm). Az U-sávot főként hálózatfelügyeletre használják.

Összegzés