Az optikai szál találmánya

1870-ben egy napon Ding Dal brit fizikus elment a Royal Society előadótermébe, hogy beszéljen az előadóterem teljes reflexiós elveiről. A víz fényes. Ennek eredményeként a közönség meglepődött. Látható volt, hogy a vödör kis lyukájából kifolyt a könnyű víz, folyik a víz, és a fény meggörbült, és a fényt megfogta a görbe víz. Az emberek egyszer azt tapasztalták, hogy a fény szétteríti a hordóból kipermetezett finom bort; az emberek azt is megállapították, hogy a fény mozoghat az ívelt üvegrúd mentén. Miért ez? Már nem egyenes a lámpa? Ezek a jelenségek vonzották Dadar figyelmét. Kutatásai után kiderült, hogy ez a fényvisszaverődés szerepe. Mivel a közeg és más közeg sűrűsége nagyobb volt, mint a környező anyagoké (például levegő), vagyis a fény a vízből a levegőbe lőtt, és szögszögben kell lennie. Ha egy bizonyos szögnél nagyobb, a fénytörési fény eltűnik, és minden fény visszaverődik a vízbe. A felszínen úgy tűnik, hogy a fény meggörbül a vízben. Később az emberek nagy átlátszóságú, vastag és vékony pókselyem üvegszálat készítettek. Amikor a fényt megfelelő szögben lökték ki az üvegszálba, a fény az ívelt üvegszál mentén mozgott. Mivel ez a szál fényátvitelre használható, fényvezérelt szálnak nevezik.